A délutáni nap perzselte a domboldalt, ahol a csapat összegyűlt. Gábor, a szűkszavú és határozott vezetőjük, szokásos barna kalapjával és bőrdzsekijével igazi régimódi kalandorként állt az árnyékban, így a térképet böngészte. Mellette állt Dori, hűséges asszisztense, aki minden küldetés során biztos támasza volt. Zsolti, a csapat régi tagja, a helyi flóra ismerőjeként és Gábor gondolatainak avatott olvasójaként várta a következő lépést.

A kőasztal szélén Kitti és Dia ült, lazán lóbálva a lábukat. Ők ketten az előző kaland során csatlakoztak a csapathoz, akkor még turistaként találkoztak össze a többiekkel a dzsungel mélyén, de azóta bebizonyították, hogy értékes tagjai az expedícióknak – Kitti éles megfigyelései és Dia páratlan kommunikációs képességei nélkül a csapat már többször bajba került volna.

Józsi, a tehetséges archeológus tanuló, aki már számos titkot tárt fel, szintén jelen volt. Mögötte Norbi és Zoli, akik évek óta a dzsungel melletti faluban élnek és egy templom ásatásán segédkeznek, helyismeretükkel szívesen támogatják a küldetést.

Az asztal túloldalán állt a két Péter. S. Peti, akit a régi napelem technológiák rejtélyei mindig foglalkoztattak, műszaki tudással erősítette a csapatot, míg M. Peti Gábor régi ismerőse, precizitásával és szervezőkészségével tette olajozottá a csapat működését. Mindenki tudta, hogy ez az expedíció sem lesz egyszerű – de épp ez volt az, amiért újra és újra vállalták a kihívást.

Gábor egyetlen szóval sem kommentálta a gyülekezést, csak egy térképet terített ki az asztalra.
– Ez az – mondta, ujját végig húzta egy rejtett völgyön. – Az Inverterek Krónikáját itt kell keresnünk.

Dori, hűséges asszisztense, felhúzta szemöldökét.
– Az a hely, amit a helyiek csak Az Elveszett Fény -ként emlegetnek? Kiváló, de ne feledd, legutóbb is úgy jártunk, hogy majdnem beszakadt alattunk egy egész sziklafal.

– Azért volt ott a biztosítókötél, nem igaz? – vetette oda Gábor szárazon.

A szócsatának Józsi vetett véget mikor oda lépett Gábor elé.

– Vissza kell mennem a városba. Az egyetem sürgeti a kutatásaim befejezését, és nem várhatnak tovább – mondta, s közben kerülte a többiek pillantását.

Dori próbált nyugodt maradni, de látszott rajta, hogy nehezen viseli a hírt.
– Túl sokat tettél már a csapatért, Józsi. Nélküled nem juthattunk volna el eddig. Nem lehetne… mégis valahogy megoldani?

Józsi rázta a fejét.
– Ezt most muszáj. Talán később visszatérek, de most el kell mennem.

Diára különösen nagy hatással volt a búcsú. Józsi és közte volt valami, amit senki nem mondott ki, de mindenki tudott. Dia nem is próbálta lebeszélni; csak egy hosszú pillantással nézett Józsira, amit ő ugyanazzal a fájdalmas csenddel viszonzott.

Amikor végül elindult, a csapat csak nézte, ahogy egyre a távolodik az ösvényen. Gábor nem szólt egy szót sem, csak megigazította kalapját és a térképre meredt. De mindenki tudta, hogy ez a küldetés már nem lesz ugyanolyan.

A nap már a horizont peremét súrolta, amikor Gábor és csapata megérkezett a sűrű dzsungel széléhez. A levegő párás volt, a távolban majmok rikácsolása hallatszott. Az Indi Szolár kalandorainak neve messze földön ismertté vált, de ez a küldetés más volt. Az ősi Inverterek Krónikája felkutatása nemcsak a technológiai titkok miatt volt fontos, hanem mert ez a dokumentum állítólag az energia átalakításának és hasznosításának elsődleges forrása is.

Gábor, egyetlen mondattal nyitotta meg a kalandot:
– Az irat itt van valahol, ne húzzuk az időt!

Dori, aki már számtalan veszélyes helyzetből kihúzta őt, egy térképet tanulmányozott.
– A legenda szerint a romokat a nagy folyó mentén kell keresni. Norbi, Zoli, ti jobban ismeritek a vidéket. Mit gondoltok?

Norbi, az állát vakargatva felelt:
– A folyónál van egy régi ásatás. Ott találtak néhány furcsa jelet, ami talán köthető a krónikához…
Zoli ekkor a szavába vág:
de nagyon veszélyes és sokan eltűntek már a felkutatása közben.

– Nem számít, indulunk – mondta Gábor, a szokásos határozottsággal, majd a csapat nekivágott a dzsungelnek.

A növényzet sűrű volt, minden lépésért küzdeni kellett. Zsolti, a csapat botanikusa, könnyen haladt az aljnövényzet között, mintha ismerte volna minden növény titkát.
– Ezek a broméliák érdekesek. Csak ott szaporodnak el, ahol emberi tevékenység történt – mondta, majd félretolt egy vastag levelet.

Kitti, aki legendás megfigyelőképességéről volt híres, hirtelen megáll.
– Ott, a domboldalon, mintha egy ősi szimbólum lenne a köveken – mutatott egy benőtt faragványra.

A csapat gyorsan a helyszínre sietett. A kőfaragványokon napmotívumok és energiaátalakítást ábrázoló rajzok voltak. M. Peti, aki precizitásáról volt ismert, elővette a jegyzetfüzetet, és részletes rajzot készített a mintákról.
– Ez az ősi inverter kultúra jele – jegyezte meg.

Peti, a technikai tudással rendelkező fiatal gyakornok, izgatottan vizsgálta a faragványokat.
– Ha ezek összeköttetésben vannak a krónikával, talán be tudom kapcsolni a mechanizmust.

– Ne kapkodj, Peti – szólt közbe Gábor. – Előbb meg kell találnunk az iratot.

Ahogy haladtak tovább, a dzsungel egyszer csak szétnyílt, és egy ősi templomszerű építmény bukkant elő. A bejárat fölött hatalmas napmotívum jelezte, hogy jó helyen járnak. Dia, a csapat diplomáciai szakértője, azonnal megérezte, hogy itt ősi hagyományokkal kell számolniuk, sokat hallott ezekről a helyi törzsektől.
– Ezek a szimbólumok egy régi civilizáció hitvilágára utalnak. Vigyáznunk kell, nehogy tiszteletlenek legyünk – mondta.

A templom belsejében a csapat egy hatalmas szerkezetet talált, amely részben szétkorhadt, de az alapmechanizmus érintetlen maradt.
– Ez lehet az átalakító központ – mondta S. Peti, a szerkezetet vizsgálva.

Kitti körbejárta a helyszínt, és hamar kiszúrt egy rejtett kapcsolót.
– Gábor, itt van valami!

Gábor előrelépett, és határozott mozdulattal megnyomta a kapcsolót. A szerkezet dörrenve életre kelt, és egy titkos járat nyílt meg a padló alatt.

A járat végén egy ősi láda várt rájuk. Gábor kinyitotta, és előhúzta az Inverterek Krónikáját . A csapat lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a poros lapokon ősi rajzok és szövegek bontakoztak ki, részletesen leírva, hogyan alakították át az energiát.

– Ez forradalmi – mondta Dori. – Ezzel megérthetjük az ősi inverterek működését.

Gábor, szokás szerint, csak ennyit felelt:
– Küldetés teljesítve.

Ahogy a csapat visszatért a dzsungelen keresztül, már tudták, hogy újabb legendás fejezetet írtak az Indi Szolár történetében. Az Inverterek Krónikája nemcsak a múlt, hanem a jövő kulcsa is lett.